1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

1. valaki, valami alatt levő helyre. | valami részére. ▸ valami alá szánt ▸ talp alá való zene | valaminek a látszata mögé. nagyképűség alá rejtett butaság.

2. valami közelében levő lenti helyre. a hegy alá.

3. hely(ség)nek déli v. a vízfolyás irányában lenti széléhez. vác alá.

4. vmely jellel megkülönböztetett helyre. a váci út 2. alá.

5. vmely szintnél alacsonyabbra. fagypont alá.

6. <kif-ekben:> valamilyen (alárendelt) helyzetbe, állapotba. valakinek a vezetése alá kerül; adó alá esik.

1. rég v. nép mélyebben, lefelé, ill. délebbre. arra alá. | ▸ fel és alá

2. <3. sz.-re vonatk.:> alája.

1. valaki, valami alatt levő helyre. alátesz valamit valakinek.

2. vmely tárgyra, dologra irányuló cselekvését alatta, alulról végezve. alágyújt; alátámaszt.

3. le(felé). alátekint.

4. kisebb értékűre. alábecsül.

5. vmely folyamatba, állapotba. vizsgálatnak, műtétnek alávet. | valakitől, valamitől függő viszonyba. alárendel.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

I. nu

II. hsz

III. ik

[←al ]

1. valaki, valami előtti helyre. a kapu elé állt.

2. arra, oda, ahol valaki, valami van, ill. ahonnan, amerről közeledik. az érkező elé siet. | közelgő eseményre, történésre figyelve. reménykedve néz jövője elé. | ▸ valami elé néz anyai örömök elé néz.

3. sorrendben: valakit, valamit megelőző helyre v. helyzetbe. a többiek elé került.

4. <kif-ekben:> vmely következménnyel járó helyzetbe, állapotba. törvény elé idézték.

1. rég elő(re). | ▸ elé s hátra

2. nép elöl.

3. <3. sz.-re vonatk.:> eléje.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

I. nu

II. hsz

III. ik rég elő. eléáll.

[↔elő¹ ]